Egy újabb napra, amely az ébresztőóra csörgésével kezdődik?

Egy újabb napra amikor egész nap nem láthatja a családját?

Egy újabb napra amit utazással tölt, hogy eljusson a munkahelyéig?

 Egy újabb napra amikor valaki más számára, más céljaiért dolgozik?

Egy újabb évre amely nyaralás nélkül telik el?

Egy újabb napra amit megmérgez a jövőtöl való félelem?

VALÓBAN EGY ÁLLÁS LENNE A MEGOLDÁS?

Mindenki szeretne valakivé válni, de nagyon kevesek hajlandók valakivé válni. - Goethe

 Rengetegen keresik a jólétet az egészséget és a boldogságot, és mégsem tanulmányozzák gondosan a lehetőségeiket.

Miért nem teszik?

Mert elhitték, hogy nem alkalmasak semmire és nincsenek lehetőségeik! Szóval belefásultak az életbe. Inkább azt mondják : Én ezt nem engedhetem meg magamnak! Erre én nem vagyok képes , elöre gyártva a kifogásokat amik miatt ők nem lehetnek egészségesek, sikeresek és szépek.

Az élet mindenki számára tartogat nehézségeket, próbákat tekintet nélkül nemre, korra, tehetségre vagy anyagi körülményekre. A különbség csak abban van, hogy ki hogyan tudja ezeket kezelni. Elsüllyed a hullámok közt vagy megtanulja meglovagolni azokat.

Ugye Ön is sokat hallotta már ezt a mondást:

ADDIG NYÚJTOZKODJ AMIG A TAKAROD ÉR!

de mit szólna egy lehetőséghez mely megadná az esélyt, egy olyan takaróra ami addig nyúlik amig Ön nyújtozkodik!?

Mi lenne ha nem mindig azt kéne megmagyaráznia a családjának, hogy ezt miért nem engedhetjük meg magunknak, hanem meg keresné a módját annak, hogyan engedhetnék meg maguknak!?

Amikor tanulmányoz egy adódó lehetőséget, Ön mi alapján dönti el, hogy megfelelne-e az az Ön céljainak, elvárásainak?
Milyennek kellene lennie egy az Ön számára ideális- lehetőségnek?

- Legyen akár otthonról, kényelmesen végezhető?
- Korrekt, és megbízható háttérrel rendelkezzen?
- Szeretne biztos lenni abban, hogy Önnek is működni fog?
- Olyannak kell lennie, amelyet előképzettség nélkül is könnyen meg tud tanulni?
- Mellékállásban, saját időbeosztásban végezhető lehetőségre lenne szüksége?
- Inkább valami kockázatmentes lehetőséget választana?
- Olyan lehetőséget szeretne, amely egyre nagyobb bevételeket hoz ugyanannyi munkával?
- Azt szeretné, ha a jövedelmeinek nem lenne fix felső határa?
- Nem akar tőkét, komoly induló összeget befektetni?
- Nem akar termékekkel, postázással és garanciák vállalásával bajlódni?
- Örülne annak, ha egy lehetőség magas image-el rendelkezik, jól felvállalható témájú?
- Nem akar vagy nem tud eladni semmit?
- Jó lenne, ha a munka javarészét automatizálni tudná?
- Szeretné, ha mások támogatnák az előrejutásban, komolyabb sikerek elérésében?
- Előnyt jelentene az, ha egy globális lehetőség, az egész világra kiterjedő piacot hoz Önnek?

Ha ezek közül akár csak egyre is IGEN-nel válaszolt, akkor itt egy lehetőség, amely pontosan Önnek szól.

Mit szólna a fenti előnyök mindegyikéhez, egyidőben, együttesen? Mi a megoldás?

Vegye fel velünk a kapcsolatot, kérjen további információt. Hagyja, hogy segítsünk.

Ez semmibe nem kerül Önnek, mégis lehetőséget kap arra, hogy - kihasználva a tudásunkat, a tapasztalatunkat és a rendszerben rejlő hatalmas üzleti potenciált - Ön is passzívvá tudja alakítani jövedelmét, egyre nagyobb részt megszerezve egy amúgy robbanásszerűen növekvő piacból.

"Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában." Nido Qubein

"Az átlagemberek az álmaikat zsugoritják a lehetőségeik színtjére, a sikeres emberek a lehetőségeket keresik az álmaik eléréséhez."

Tonk Emil

Hallottál-e már a nagy ÁTVERÉS-ről? 
Soha, senki sem mondta még el, hogy miről is van szó?

Mi az, hogy nagy ÁTVERÉS?
Ez egy olyan dolog, amit még nagyon kis korunkban jól belénk neveltek...
Hogyha majd iskolába jársz, és jó bizonyítványt szerzel   magadnak... akkor egy nagyon jó állást fogsz kapni, és egy sikeres, jóhírű, nagy  vállalatnál fogsz tudni majd dolgozni.
És ha hű maradsz a cégedhez, jól viseled magad és keményen dolgozol, hetente akár 40 órát is az életedből - 45 éven keresztül - a munkádnak leszel hajlandó szentelni, és szép lassan előrejutsz a vállalati ranglétrán, akkor majd megérheted, hogy 65 éves korodban nyugdíjba mehess, és boldogan élvezd a még hátra lévő éveidet...

            Nos, EZT nevezik nagy ÁTVERÉS-nek!

"Ez az életfilozófia az ipari forradalom idején nagyon praktikusnak 
bizonyult. Ma is kifizetődőnek tűnhet mindazok számára, akik 1930   előtt születtek." (Robert KIYOSAKI)

 A munkaképes lakosság több mint 80 %-a nincs megelégedve a jelenlegi munkakörével, állásával. A vállalatoknál és hivatalokban dolgozók biztonságérzete egyre jobban csökken ..

.
Mi a helyzet Nálad? 
Csak nem lettél az áldozata - TE is - a nagy ÁTVERÉS-nek?
Mi magyarok - más országokban élőkhöz képest - meglehetősen sokat  dolgozunk. 

"Azért mert az ember nagyon iparkodó, még nem jelenti azt, hogy az idejét is jól használja ki. Nincs annál nagyobb balek, mint aki az élete javát, a megélhetéséhez szükséges anyagiak előteremtésére áldozza." 
(Henry David THOREAU) 
    
" Olyan világban élünk ahol egyre inkább csalódás és kudarc vár azokra, akik sorsuk irányítását ki akarják kölcsönözni egy mindenről gondoskodó szervezetnek, vagy egy atyáskodó államnak. 
A profi, következményeivel együtt vállalja, hogy sorsáért mindenek előtt ő felel - ő, és senki más. Aki visszariad ettől, aki nem állandó tanulásként fogja fel az életet, aki másoktól várja sorsának jobbra fordulását, az legjobb esetben is naiv amatőr, a középszerűség emberileg rokonszenves, de  szakmailag sikertelenségre ítélt képviselője." (Cavett ROBERT)

A félreértések elkerülése végett szükséges megjegyezni, hogy a fix állásban dolgozók megítélésében semmi elmarasztaló felhangnak nincs helye. Bizonyára vannak akik megtalálták a számításukat a jelenlegi munkahelyükön és munkakörükben. Élvezik is azt, amit csinálnak.
Elfogadják, sőt igénylik, hogy mások hozzanak meg fontos döntéseket helyettük. Mindezért cserébe, a kapott utasításokat ők 
lelkiismeretesen és szakmai tudásuk legjavát adva teljesítik.
Számukra egy jó tanács: "Igyekezzenek a rájuk bízott feladatokat 
adottságaik maximumát bevetve a lehető legjobban elvégezni!

Tegyék meg ezt azért, hogy a cégnél tudatában legyenek a képességeiknek és tevékenységük hasznosságának. Ezt követően pedig, tűzzék ki célul, hogy váljanak minél előbb pótolhatatlanná a főnökük szemében!"
El kell viszont azt is mondani, hogy az alkalmazotti beosztásban dolgozók, jövedelemszerzési szempontból a jelenleg LEGKEVÉSBÉ HATÉKONY - munkabért a ledolgozott munkaidőért cserébe alapú - pénzkereső stratégia alapján kapják a jövedelmüket (lieáris jutalmazási elv érvényesülése). Emellett pedig, érdemes még figyelembe venni a főnök - beosztott, illetve a munkatársak közötti, alkalmanként feszültséggel terhelt viszonyból adódó stresszhatás elviselésének a kockázatát.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a vágyaink megvalósításához szükséges anyagi hátteret - alkalmazottként - nem biztos, hogy a fizetésünkből valaha is elő fogjuk tudni teremteni...
 

Hé, álljatok meg! Nem vagyunk mi birkák!

Eljött az ideje, hogy felismerjük: leginkább a birkákhoz hasonlítunk 
szinte valamennyien. Követjük a tömeget, és igyekszünk megfelelni a 
közizlés elvárásainak.

Nincs kedvünk "kilógni a sorból".

Nem gondolkodunk, csak szófogadóan engedelmeskedünk.
Szembefordulni a nyájjal: nehéz, de nem lehetetlen dolog. Sosem lesz 
belőlünk alkotó ember, de még érdekes személy sem, ha nem vagyunk hajlandók a saját fejünkkel gondolkodni.

Nem kell félnünk a kritikától sem, hiszen csak így szabadíthatjuk fel az alkotó energiánkat és gondolkodhatunk eredeti módon.

Merni kell bátran felvállalni egy általunk helyesnek vélt gondolat  megvalósítását, és ellen kell tudnunk állni annak, amit helytelennek 
tartunk. Ha már mindenáron félnünk kell valamitől, akkor féljünk  inkább a nem gondolkodástól!

 "A modern világ a kreativitás és a termelékenység területén egy újabb nagy ugrás bekövetkezése előtt áll, és a stabil munkahelyet jelentő állást, a holnap gazdasági valóságában már, ismeretlen fogalomként tartják majd számon." (Fortune Magazine)